Facebook: az üzletfeled ne legyen az ismerősöd?! Hogy micsoda?

A Piac és Profit oldalán ragadta meg a tekintetemet az ominózus cikk címe: Facebook barátom az üzleti partnerem? Végigolvastam, és dobtam is egy hátast. 

Nem én lennék, ha nem állnék neki azonnal a véleményem kifejtésének, úgyhogy jöjjön, aminek jönnie kell.

Az emberek nagy része hobbiként gyűjti a Facebook kapcsolatokat és bejelöl mindenkit, akivel akár csak egyszer is találkozott.

 – ezekkel a szavakkal indul a csodálatos iromány. Szerintem hobbiból maximum a 13 éves tinik gyűjtenek ismerősöket, de nem hiszem, hogy pont ők lennének a Piac és Profit célkeresztjében. Felnőttek, közelebbről nézve vállalkozók körében ennél sokkal fontosabb oka van az ismerősgyűjtésnek, ezt pedig úgy hívják: kapcsolati tőke.

Nem mindenki születik bele a tutiba, és nem mindenkinek van tele az ismeretségi köre – például – sikeres vállalkozókkal, de hála az internetnek, ma már ledőltek a falak, nincsenek határok, az ember felbecsülhetetlen értékű ismeretségeket szerezhet az interneten. Én például ennek köszönhetem, hogy amikor elindítottam a vállalkozásom, az első perctől fogva megéltem belőle úgy, hogy fél évig egy fillért sem költöttem reklámokra: mert az azt megelőző hónapokban építettem a kapcsolati tőkémet. Igen, a Facebookon. És igen, ez elég volt ahhoz, hogy olyasmi sikerüljön, ami másoknak hónapok, évek alatt (esetleg sohasem) szokott. Szóval, ha valaki azzal jön, hogy ne jelöljek vissza mindenkit, meg ne építsem a kapcsolati tőkét, akkor – bocs, de nagyon ki fogom röhögni az illetőt.

Szakértőnk szerint viszont jobb körültekintőnek lenni és az üzleti partnereket nem fogadni Facebook baráttá.

Hát, sok sikert! Aztán majd, gondolom olvassuk a cikket, hogy Magyarországon nem lehet vállalkozni, csak annak, aki becstelen és politikus ismerősei vannak. (Ja, meg még annak is, aki nem tökhülye. Sorry.)

Minden, amit az üzleti partnereink a különböző felületeken észlelnek rólunk, üzleti kapcsolatainkat, hitelességünket építheti vagy rombolhatja.

Pontosan így van! Na de miből gondolja a T. Cikkíró, hogy ha hülyeségeket oszt meg az oldalán, akkor az örökre titok marad a külvilág előtt? És miért abból indul ki, hogy itt rombolás lesz? Miért nem azt nézi, hogy hogyan lehetne ezt a plusz felületet az ÉPÍTÉSRE használni?

Sajnos, ami egyszer kikerül az internetre, az ott is marad. Lehet privátra állítani az albumokat, adatokat, de amilyen gyakran a Facebook változtatja a beállításait, erre nem kéne alapozni. Meg egyébként sem. Nemrégiben a hollywoodi fotóbotrány kapcsán került a fókuszba, hogy mennyire egyszerűen hozzá tudnak férni az ehhez értő személyek a privát dolgainkhoz. Na most aki ezután olyan képeket és tartalmakat tölt fel a Facebookra, amelyeket nem vállal(na) fel úgy kb. bárki előtt, az meg is érdemli.

Ja, ha már itt tartunk: hitelesség? Ahhoz nem tartozik hozzá egész véletlenül az, ahogy a privát életedben élsz? Amiket megosztasz? Vállalkozóként szégyelled felvállalni az ügyfelek előtt, ha egész nap játékmeghívókat küldözgetsz, és giccses képeken taggeled be az ismerőseidet? Mert amúgy az ismerőseid előtt nem szégyelled? És honnan tudod, hogy melyik ismerősöd válik egy szép napon ügyféllé? Ja, hogy ezek után már egyik sem? Bocs, de ha hülyeségeket csinálsz, akkor teljesen mindegy, hogy csak a szomszéd Buksi kutyának szánod, és nem a fél világnak, akkor is bármikor nyilvánosságra kerülhet.

Normális ember akkor is normális emberként viselkedik, ha ”csak” az ismerősei látják, szerintem. 

Nem oszt meg magáról részegen fetrengős képeket, nem taggeli be rózsaszínű csillámpónis virágcsokrokon az ismerőseit, nem osztja meg az ezredik, húsz éve a neten keringő hoaxot, nem politizál (komolyan nem értem, miért olyan jó ellenségeket gyűjteni ezzel, mert én olyat még nem láttam, hogy politika terén valaha is sikerült volna valakit meggyőzni, “átnevelni”), nem osztja meg a gyerekéről-unokájáról az ötezredik meztelen képet a pedofilok nagy örömére, és még sorolhatnám.

Talán a legfontosabb: okosabban tesszük, ha üzleti partnereinkkel üzleti felületeken, a céges Facebook oldalon, illetve ha személyesebb kapcsolatról van szó, akkor a Linkedin segítségével tartjuk a kapcsolatot.

Ja, és még javasolnám azt is, hogy a telefont se vedd semmiképpen (nehogy felhívjon egy ismeretlen, hogy vásárolni akar), az üzleted ajtaját is zárd be (mert még a végén bemegy valaki), sőt, költözz is el egy lakatlan szigetre. 

A céges Facebook oldal pedig épp a kapcsolattartásra van kitalálva…Milyen kár, hogy azt nem lehet titkosíttatni! Úristen, de hiszen így mindenki láthatja, hogy mi van rajta!

Ha üzleti partnereinket is a barátunknak fogadjuk, érdemes kétszer is meggondolnunk, mit is posztolunk.

Nem akarlak elkeseríteni: MINDIG meg kell gondolni nem kétszer, de akár háromszor is, hogy mit is posztolsz, bárki is legyen az ismerősöd. Egyszerű: ne posztolj olyat, amit a világ előtt nem vállalsz fel.

Egyébként már szóvá akartam tenni, hogy mégis mi a bánat az a “Facebook barát”? Úgy látszik, valami új fogalmat sikerült itt feltalálni, de azért maradjunk az alapoknál: a Facebookon ismerősök vannak. A cikkíró nagyon eltévedt az internet szavannáján bóklászva, valakinek nem ártana felvilágosítani szegénykét.

A hitelességünket illetően komoly elgondolkodásra adhat okot, ha egy áralku, vagy egy késésünk miatti határidő módosítás bejelentése után, pár napon belül, elkezdjük megosztani a Dominikai nyaralásunk képeit.

Mert ez aztán sehonnan nem fog kiderülni, ugyebár. Csak a Facebookról és csak akkor, ha az üzleti partneredet visszajelölöd. 

Döntsünk önazonosan. Nem kell valakit csak azért, mert bejelölt, a barátunknak fogadnunk. Magyarázkodnunk a visszajelölés elmaradása miatt szintén nem kell.

És panaszkodni sem kell, hogy szarul megy az üzlet. És amiatt sem, hogy nem tudsz ismerősöket szerezni. Mert saját magadnak köszönheted, ha ilyen okos tanácsokra hallgatsz.

Mindig ámulok az ilyen öngyilkos tanácsokon, és sajnos tudom, hogy sokan – engedve a birkaszellemnek – automatikusan megfogadják. Pedig érdemes lenne gondolkodni előtte, nem igaz? Ezért vagyunk vállalkozók – gondolkodó vállalkozók! Már aki, ugye…